Irodalom

Kedves Hatodikosok!

A mai alkalommal egy gyönyörű szerelmes verset veszünk: Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez.

Kérlek olvasd el a verset, majd hallgasd mag az alábbi linken:

https://www.youtube.com/watch?v=ioH4AfUhcpA

megzenésítve
https://www.youtube.com/watch?v=qv2eGU8TAuk

Ha ezt megtetted, akkor olvasd el a tankönyvben a verselemzést 185-186. oldal.

Ez a mű vizsgatétel is lesz majd 8. osztályban, ezért a tételt kérem megtanulni.

Először Csokonai életét küldöm, amit tanulj meg, és ha már úgy érzed tudod, akkor írd le a füzetedbe vagy egy lapra. (Kérlek, ne másolj, mert ezt meg kell tanulni!)

A leírt életrajzot küldd el nekem április 6-ig az alábbi címre oktatasnbaloghanna@gmail.com.

Jó tanulást kívánok!
Szeretettel: Anna néni

9. tétel

Csokonai Vitéz Mihály élete

A Reményhez című versének elemzése

Csokonai Vitéz Mihály élete

Debrecenben született 1773-ban. A magyar felvilágosodás legnagyobb lírikusa. Apja Csokonai József felcser, gyógykovács, anyja Diószegi Sára debreceni polgárcsaládból származott.

A költő kisdiák korában elkezdett verselni, nagy diákként már neves poétaként (költőként) emlegették Debrecenben. Részt vett a kisebb diákok oktatásában (abban az időben ez szokás volt). Csokonai új módszerekkel tanított: diákjait kivitte a szabad természetbe, és ott magyarázta el a növénytani tudnivalókat. A kötelező poétikai anyagon túl énekre, táncra és színjátszásra is tanította őket.

1795-ben irigyei alkalmat találtak az ifjú költőnek a kollégiumból való eltanácsolására (indok: a rend, a fegyelem megsértése, Martinovicsék kivégzésének végignézése).

Ezután Sárospatakra ment jogot tanulni, majd Pozsonyba, hogy művei kiadásához mecénást (támogatót) keressen. Az országgyűlés idején adta ki a Diétai Magyar Múzsa című költői újságot, mely anyagiak hiányában megszűnt. Több alkalmi buzdító verset írt ekkor.

1797-ben Komáromba ment. Itt ismerkedett meg Vajda Júliával, akit verseiben Lillának nevezett. Szerette volna feleségül venni a gazdag polgárlányt, de amíg Keszthelyen járt munkát keresni, Júliát férjhez adták egy gazdag kereskedőhöz.

A vándorút folytatódott. Végre sikerült álláshoz jutnia a csurgói gimnáziumban, ahol helyettes tanár lett. Két vígjátékot és több verset írt az itt töltött idő alatt. Ezt követően Debrecenbe ment.

Ezután betegsége súlyosbodott és egy temetésen megfázva végzetessé vált. 1805-ben halt meg Debrecenben.